A magyarországi restaurátorképzésről

Az antik bútor restaurálás oktatásának kezdetei a XX. század végére tehetők. Eleinte ez a szakma nem volt megbecsült mestermunka, csupán asztalosmunkának számított, mivel ige sokáig a bútor csak mint használati tárgy volt jelent, tehát elsődlegesen funkciója volt, másodlagosan esztétikai értéke és régiségként csak a XX. század közepe felé kezdték el kezelni. Már valamivel ez előtt is volt példa komolyabb restaurálásokra és a régiségként való kezelésre, sőt, már a törvényi szabályozás is a XIX. század végéig nyúlik vissza.

Magyarországon a restaurátorképzés a festmény-restaurátor képzéssel indult, melyet 1948-ban indított el a Magyar Képzőművészeti Egyetem. Az intézmény akkoriban még csak Főiskola volt, de nemzetközi viszonylatban is jelentős lépés volt ez a korai, hiánypótló képzés.

A szobor restaurálásának oktatása csak évekkel később, 1970-ben indult el, majd megjelentek újabb ágazatok is, például 1972-ben a falkép restaurátor és így tovább. A bútorrestaurálás ezektől eltérő megítélést kap, ám azt nem lehet mondani, hogy kisebb a valós értéke. Az asztalos munka egy külön dolog, de az, hogy egy roppant régi, antik bútor felújítása során megmaradjon a teljes autentikusság, ne sérüljön a stílus és az eredetiség, komoly felkészülést, kiterjedt előtanulmányokat és jelentős művészi érzéket igényel.

A műalkotásokat évszázadikig festők, szobrászok javították, a bútorokat pedig bárki, aki affinitást érzett hosszá. Régebben csupán a művészek ismerték a technikákat, anyagokat, eljárásokat, ezért senki másra nem lehetett bízni az értékmegőrzést, az érték visszanyerését. Mára ez teljesen megváltozott.

Természetesen, akik restaurátorként dolgoznak, maguk is képesek elkészíteni festményt, szobrot, bútort, de fő szakterületük a már meglévő értékek visszaállítása, végelme, megőrzése. Kézügyesség, művészi érzék nélkül mindez nem sikerülne, még akkor sem, ha a munka nem festmény restaurálás, hanem antik bútor restaurálás.

Ha van egy antik bútor a birtokunkban és saját magunk kifestegetjük, lecseréljük az ajtajait vagy polcokat szerelünk rá vagy bele, teljesen tönkre tehetjük az amúgy értékes holmit. Ha csak gondoljuk, hogy talán egy antik bútor birtokában vagyunk, akkor is érdemes egy restaurátor tanácsát kikérni, mert lehet, hogy hatalmas érték pihen a sufniban, az idős rokon konyhájában, nappalijában, hálószobájában, és egy „maszek” barkácsolás elvenné az értékét.

A restaurátor ezzel szemben az antik bútor felújítás során nem csak helyreállítja, konzerválja, de komoly értékkel bíróvá teszi az adott holmit, amennyiben az valóban egy antik bútor. Később ezt a bútort lehet akár használni is, de egy helyiség komoly díszét is képezheti.